Értékvesztés?
Nem is olyan régen számoltam be a 2005-ös Kroda lemezről (melyről itt olvashatsz), így ki is hagynám az ukrán zenekar bemutatását. A koncepció azóta se változott semmit, 5 szám 55 percben…
A hangzás és a külsőségek megint csak remekül takarják azt az igényes önkifejezést, amelyet a mindössze 2 tagból álló Kroda immáron lassan 5 éve képvisel. A Fimbulvinter talán valamennyivel keményebb, black metálosabb, s persze ridegebb is lett, mint elődjei. A pagan és folk témák jobban háttérbe kerültek, s a kezdő The Beginning of Winter Night Of Oskorei nem sok igazán szép népies elemet tartalmaz (bár kétségtelenül megvan a mélysége a kezdésnek), igaz a végére letisztul és kellemes dallamok, epikus részek kristályosodnak ki. A Glacial Riders of Fimbulvinter már sokkal folkosabb, jobban emlékeztet arra a világra, amivel őket megismertem, ám a csípős black metál jelenléte itt is erős és súlyos – gyors és lassú - témák kerekednek ki. Nagyjából ez mondható el a Where Brave Warriors Shalt Meet Again-ről is, s a Funeral of the Sun is ezt a vonalat viszi tovább, túl sok meglepetést a Kroda nevéhez kapcsolt színgazdag népi hangszereltség sem hoz. Lehet bennem van a hiba, de sokkal jobban állt nekik a letisztult, népi elemekkel sűrűn átszőtt koncepció, hiszen akkor a végeredmény lényegében kellemes volt, pár felejthetetlen dallammal, fura hangszer és zenei megoldással, míg az újban is ezek ott vannak, de a túlsúlyba került black metál miatt, sokkal általánosabb, mondhatni jelentéktelenebbre sikerült. Nincs gond a témákkal, ötletesek, szépek a váltások, de kismillió zenekar van, amelyik hasonlót játszik, maximum nem érzünk kürtöket, furulyát, dorombot, epikus kórusokat, és így a szépen felsorakoztatott balkán zenei kultúrát.
Jó az, amit csinálnak, a helyén is vannak a hangszerek, s bár soha sem váltották meg a világot, ha így haladnak tovább, akkor mást sem fognak…
82%
