The Idoru / My Small Community / Velvet Stab 3-way Split

Talán nem túlzok azzal a kijelentéssel, hogy kis országunk éves zenei összkiadványainak meglehetősen apró részét teszik ki a splitek. Ugyan minden évben találkozunk 2-3 ilyen megjelenéssel, de valahogy korántsem terjedt el annyira, mint a külföldi undergroundban – hogy ennek az oka most egyszerűen a hagyomány hiánya, vagy a sztereotípiákból ismert széthúzás, azt nem tudom, de ha már hazánk három, meglehetősen ismert bandája fog össze egy 3-way erejéig, akkor érdemes célkeresztbe venni a lemezt.

THE IDORU

A csinos borító mögött rejtőző korongot az Idoru megújult legénysége kezdi: a zenekar legutolsó kiadványán még egy teljesen más felállást hallhattunk, azóta új basszgitáros, új dobos, és ami talán a legszembetűnőbb és legmeghatározóbb, hogy új énekes van a bandában, hiszen Bödecs Andris három nagylemez után távozott az Idoruból. Énekstílusa volt annyira megosztó, hogy a szomorkodók mellett sokan fel is lélegeztek, elvégre jellegzetes dallamai nem mindenkinél estek az elfogadási tartományba. A spliten található négy dal alapján persze nem biztos, hogy Szolga Józsi kapcsán az anti-Andy pártiak örülhettek, hiszen elég sokban hasonlít a két énekes hangja, bár tény, hogy Józsi stílusában a hasonló érzelgősség mellett már nem találhatjuk meg azokat a jellegzetes manírokat. A magyar nyelvre váltó srácok egy roppant pörgős, technikailag annyira nem kimagasló dallal kezdenek, az Évről évre egy sokadjára is fura, aligha Idorus nóta lett, ellentétben mondjuk a Félig széppel, ami már jobban emlékeztet a gyilkos alapokat érzelmes énekkel párosító csapatra. A Keserű otthonban már erőteljesebb gitármunkát érezni, lehet, hogy a srácok átszoktak a két és fél perc körüli, feszesebb tempójú tételekre, de Szalkai Tibi teljesítményéhez hasonlót én csak az első Bridge to Solace nagylemezen hallottam, és ezen az se változtatna, ha a Grammy díjátadón jelenne meg seggrészegen. A Breath egy akusztikus medley korábbi Idoru dalokból (Dreaming About Two Lives, Refused Day by Day, Shut Your Eyes, To Love, To Live), így tudja igazán lemérni mindenki magának a két énekes közti különbséget, ráadásul engem folyamatosan arra emlékeztetett, hogy mennyire örülne a Poets of the Fall, ha még mindig tudnának ilyen szösszeneteket írni. Fura volt hat év után a hetedikben egy ekkora váltás, de igazából amíg a magyar szövegek zavarnak leginkább, addig nincs gond, majd a nagylemez lesz igazi kihívás. 7.5/10

MY SMALL COMMUNITY

A My Small Community-ről a 2008-as interjú óta alig hallottam (most a Middle Finger Clubos dolgot felejtsük el), így örömmel konstatáltam, hogy ők is szerepelnek a spliten (bár ők is az év eleji ingyenes EP dalaival járultak hozzá), hiszen a három évvel ezelőtti A Day Becomes A Lifetime egy elég jól sikerült modern rock anyag volt egy nagyon jó énekessel megtámogatva, és ez a tagcserék ellenére sem változott meg az évek alatt, továbbra is egy kiváló alt. rock / poszt-grunge banda, akik ebben a nem túl változatos műfaji hibridben is meg tudnak maradni viszonylag változatosnak és élvezhetőnek. Hogy ebben a régi Lostprophets hatásai, vagy bizonyos kortárs rockzenei panelek mellőzése játszik-e szerepet, azt szerintem a srácok se tudják, mindenesetre ez az öt dal a nagylemezhez hasonlóan elég jó lett, ötletes megoldások dominálnak a gitárok terén, Undos pedig ismét remekül teljesít. A Nature of Imperfection kiválóan indítja a split második fejezetét, jó azt érezni, hogy az ember csak nehezen tudná megmondani, hogy nem épp valamelyik amcsi bandát hallja. A Places We Know már felveszi az annyira szerencsének nem mondható, 4 perc fölötti dalhosszt, ami a további három dalra is jellemző lesz, de a képbe kerülő üvöltések feldobják annyira a dalt, hogy itt még működjön a dolog. A Face the Time (In Deed) már nem sikerült ilyen ütősre, majdnem 5 perc sok ebből a zenéből, a szépen építkező, lassabb Elements viszont már ismét jól sül el, ahogy a Break Away is, így az ember nehezen dönti el, hogy a nyelvet és torkot váltó, Fonogram-díjas Idoru, vagy a 3 év után újra jelentkező, a korábbi szintet még mindig tartó MSC viszi-e a split pálmáját. 7.5/10

VELVET STAB

Mert a Velvet Stab biztosan nem. A valaha szépreményűnek mondott banda ugyanis Tibiékhez hasonlóan szintén magyar nyelvre váltott, de az amúgy már egy ingyenes EP-n kiadott dalok egész egyszerűen rosszak. Az egy dolog, hogy a szövegek fülsértően suták, de a zeneileg amúgy elég ötlettelen korongot (ez az Újraépítedben a legszembetűnőbb talán) teljesen megfojtják az erőltetett, érezhetően szenvedve született énektémák. Az említett második dalnál azt hittem, hogy nem lesz gyengébb pillanat, de az Éj mindenképp a négy dal mélypontját hozza el, elég durva, hogy ennyi év, és egy olyan kezdés után, mint a When Parallels Meet, képesek voltak kihozni egy ennyire amatőrnek tűnő próbálkozást, amit a nagylemezzel ellentétben nem simán unalmasnak, vagy közepesnek, sokkal inkább rossznak mondanék. Ha azt mondanám, hogy tanulni kell a splites dalok / az EP hibáiból, hazudnék: ezt el kell felejteni, és tovább kell lépni, ahogy a hallgató is azon lesz a Rajzold át végén. 3/10

Az Idoru dalai meghallgathatók Myspace-en, a My Small Community öt szerzeménye szintén, a Velvet Stab nótái pedig letölthetők a honlapjukról. Aki megvenné a splitet, az írjon a tibi.szalkai@gmail.com címre.