Úgy tűnik a legtöbb dolog azért rendben van kishazánk underground szcénáját illetően, minek ékes bizonyítéka, hogy gyakran részesülök kellemes csalódásban egy-egy új banda feltűnése, vagy demo megjelenése esetén. Az egyelőre meglehetősen rövid múltra visszatekintő The Void nevezetű formáció kapcsán – akarva-akaratlanul is – az északi death metal vonulat ugrik be a hallgatónak, ami nem is oly véletlen. Koncertjeiken Arch Enemy-t és In Flames-t is játszanak, habár saját szerzeményeiket rendszerint ügyesebben prezentálják; azt hiszem nem ők az egyetlen ilyen cipőben járó fiatal zenekar. A most megjelent debütáló anyag a Through Your Eyes címet viseli, és a címadó dalon kívül négy másik is helyet kapott, ezek között van olyan, ami nagyon elnyerte a tetszésem, némelyiket azonban üresjáratnak éreztem. A legelső szerzemény, a Mirror az előbbi csoporthoz tartozik, nagyon erős kezdés: kőkemény üvöltések, összetett gitárjáték, masszív ritmusszekció. Ugyanez megvan a Personal Idiocy-ben is, ugyanakkor mégsem éri el elődje színvonalát, sajnos az én fülemnek túlságos is domináns a szinti, ami egyrészről színessé teszi a produkciót (főleg úgy, hogy tagadhatatlanul profi a billentyűs), másfelől viszont teljesen felesleges, számomra az összhatás így valamelyest klisés. A gitárszóló azonban felrántja a földről ezt a nótát is. A Time Is Killing Me hasonló érzelmeket vált ki belőlem, a hangzás nagyon jó, de az ötpercnyi zúzás és technika nem mutat sehová. A lemez utolsó két felvétele viszont visszahozza a kezdeti kreativitást, egyediséget. Ugyanaz a dinamika, lehengerlő előadásmód, mint a nyitó dalban. Az egész lemez egyértelműen a gitárokra fekteti a hangsúlyt. Sokat emel a produkción a két gitáros munkája, a sok technikás szóló. Egyébként is figyelemreméltóak az instrumentális részek, a tagok játéka közötti harmónia konstans része az egész anyagnak. Ismerve a hazai állapotokat, a zenekar letölthetővé tette ezt a demo-t, saját oldalukon található, egy jól sikerült borító társaságában. A felvételek minősége, a stúdiómunka zseniális, semmi kivetnivalót nem találhatunk benne. A The Void tudása lehetőséget ad a folyamatos továbbhaladásra, hogy ezt mennyire tudják felhasználni, egyelőre a jövő zenéje. Egy ilyen debütálás után érdemes rájuk figyelni, azt hiszem a zene magáért beszél, a lemez meghallgatása vízválasztó lehet a véleménynyilvánításban. Nálam is így volt.
7,5/10
